Az AOSZ InfoBázis oldalát az Autisták Országos Szövetsége üzemelteti

KERESÉS
Keresés a címben
Keresés a tartalomban
Szűrés kategóriák szerint
AOSZ szolgáltatás
Autizmus szempontú akadálymentesítés
Autizmusról
Jógyakorlatok, szakmai műhelyek
Képzések autizmusról
Könyvek / Filmek
Közösség, kapcsolatok
Kutatások, publikációk
Mi jár nekem
Szabályozók, irányelvek
Szolgáltatások
Támogatási módszerek

Az AOSZ InfoBázis oldalát az Autisták Országos Szövetsége üzemelteti

KERESÉS
Keresés a címben
Keresés a tartalomban
Szűrés kategóriák szerint
AOSZ szolgáltatás
Autizmus szempontú akadálymentesítés
Autizmusról
Jógyakorlatok, szakmai műhelyek
Képzések autizmusról
Könyvek / Filmek
Közösség, kapcsolatok
Kutatások, publikációk
Mi jár nekem
Szabályozók, irányelvek
Szolgáltatások
Támogatási módszerek

Noktürn

Kategória:

Leírás

A dokumentumfilm Seong-ho, egy autizmussal élő zenész életének tíz évét dolgozza fel húszas éveitől kezdődően, ugyanakkor gyermekkori archív felvételeken és testvérének visszaemlékezésein keresztül említésre kerül gyermekkora is. Seong-ho nagyon korán kibontakozó, kiemelkedő zenei tehetséggel bír, azonban szociális, kommunikációs, viselkedésszervezési nehézségei miatt zenei karrierjének kibontakoztatásában, felnőttkori életvezetésében szüksége van folyamatos támogatásra. A film szemléletesen bemutatja, hogy legelkötelezettebb támogatója az édesanyja, mindent, még saját életét is feladta azért, hogy egyengesse fia zenészi pályafutását. Továbbá nyomon követhetjük az anyai vívódásokat és erőfeszítéseket is, hogy olyan lehetőségeket és környezetet teremtsen autizmussal élő fiának, ahol akkor is zenélhet és megfelelőn életszínvonalon élhet, amikor ő már nem lesz. Az anya szemszögén túl Seong-ho testvérének nézőpontja is hangsúlyos a filmben. Az öccs gyermekként igazságtalanságként élte meg azt, hogy habár ő fiatalabb mégis édesanyja vele szemben támaszt nagyobb elvárásokat, kevesebb egyéni figyelemben és gondoskodásban részesül és mindig ráhárul testvérével szemben az alkalmazkodás kényszere. Felnőttkorában is erőteljesen jelen van a sorsával és a család anyagi helyzetével kapcsolatos méltánytalanság érzése, viszont fokozatosa kezdi elfogadni azt, hogy édesanyjának választania kellett közte és a testvére között, és elismeri azt, hogy a bátyjának szüksége van – vele ellentétben – még felnőttkorában is az anyai támogatásra. Seong-ho autizmusból fakadó nehézségei markánsan befolyásolják a két testvér közötti kapcsolat minőségét, azonban a film végén megtörténik az áttörés kettőjük kapcsolatában. Sok éves kommunikációs kudarcok és sikertelen interakciók után a közös zenélésen keresztül valódi „beszélgetés”, őszinte „társalgás” alakul ki kettejük között. A fim zárása arra is rávilágít, hogy habár becsülendő az anyai áldozatkészség, de a minél teljesebb társadalmi részvétel és önállóság szempontjából az anyai (szülői) segítségnyújtás, támogatás területei és intenzitása megfontolandó.

Forrás

Gwanjo Jeong (rendező, 2019): Noktürn (film). Budapest International Documentary Festival.

Filmelőzetes: https://www.youtube.com/watch?v=TGl6l0dVL6c

Beszélgetés a film Civil Nagykövetével: https://www.youtube.com/watch?v=lAwVPxzM3qg&t=668s

Beszélgetés a film rendezőjével: https://www.youtube.com/watch?v=4e-3NF-bUQQ